Amikor már tudtam, hogy itt töltöm a telet, persze mindenfélét elolvastam. Megtudtam tehát időben, hogy errefelé igen hideg a tél és a mínusz 20 fok még a normális kategórián belül van. Mivel mindenre azt mondják, hogy fejben dől el, úgy döntöttem, ez nekem kutyafüle, én nem fogok fázni. És ehhez eddig vitézül tartottam is magam. Persze az elhatározás kevés, felszerelés is kell. Leírom hát, hogy hogyan öltözködöm. No meg persze hogyan öltöznek a többiek, a helyiek.

Határozottan állíthatom, hogy a legfontosabb a cipő. Rengeteg cipőbolt van itt és elképesztő választék. Persze október óta, mióta itt vagyok leginkább csizmák és egyéb téli cipők kelletik magukat. Szóval a cipő legyen bőr, belül szőrmés, kívülről vízhatlan, a talpa megfelelően recés és érjen jóval boka fölé. Vettem egy ilyet és szerintem életemben nem volt még ilyen kényelmes és meleg cipőm. Akármilyen hideg is volt, egy pillanatig sem fázott a lábam. Most, a nagy szezonvégi (ezen azért nevetnem kell, tavaly még márciusban is tél volt állítólag) árleszállításokon mindig megnézem a kínálatot és annyi hasonló, gyönyörű modell van, hogy kísértést érzek téli cipők bespájzolására. Csak az a gond, hogy egyrészt haza kell majd valahogy vinni a többi pár kiló holmival, másrészt előre sajnálom, hogy otthon majd szétmarja a só. Ez itt nem jellemző, mert itt sót legfeljebb a levesbe tesznek, nem a hóra.

A következő kérdés a kabát. Én jól elvagyok a pár éve vett sokzsebes, sportos kabáttal, de a boltokban most leginkább fényes külsejű, hosszú pufikabátokra próbálnak rábeszélni. Ez velem nem fordulhat elő, így a kabátosztályokat nem szoktam megnézni. Viszont kapucni mindenképpen kell, mert azt bizony mindenki a fejére húzza. És itt a sapka kérdése. Igen, kell sapka. Igen, megadtam magam, megtaláltam és méltányos áron meg is vásároltam a város legviccesebb sapkáját. Csináltam is egy selfiet, hogy lássátok, milyen az, amikor még csak mínusz 15 fok van. A hidegebb időben újabb fokozatok lépnek életbe, a sapka, pulóver-kapucni mellett még a kabátkapucni és a kívül hordott meleg sál is szerepet kap.

A hidegnek leginkább kitett arcbőrt be kell kenni. Az ember egyrészt előveszi ifjúkori olvasmányait a nagy sarkköri felfedezőkről, másrészt eszébe jut, amit a lányától tanult. Hidegben felejtsd el a hidratálót! Mivel fókazsír nincs, valami zsíros krémet kellett keresnem. Krémügyben úgy döntöttem, hogy nem játszom az eszemet a márkákkal, megvettem a bolt legolcsóbb helyi termékét, ami növényi olajat és méhviaszt tartalmaz. Indulás előtt jó vastagon az arcomra és a számra kenem, és mivel igen jól felszívódik, pár perc múlva már nem is látszik, viszont nem csípi a hideg az arcomat. Ehhez már csak a megfelelő réteges öltözködés szükséges, és tényleg nem kell fázni.

A helyiek méltósággal viselik a telet. Az előbb leírtakhoz hasonlóan, sok réteg a testen, a fejen. A férfiak is hordanak sapkát (kevesen a jól bevált usankát, többen valami kötöttet) és ráhúzzák a kapucnit. Továbbá sálat és kesztyűt is felvesznek. A fiatal lányok persze dacolnak az idővel: sokan hordanak miniszoknyát és alatta csupán egy vastagabb harisnyát és a kabátjuk sem feltétlen hosszú. Az idősebb nők hosszabb kabátot, hosszú szárú csizmát, sapkát, kesztyűt hordanak. Viselnek irhabundát, sőt – állatvédők ne figyeljenek ide! – valódi szőrme bundát is. Sokan kifejezetten elegánsak.

A legelegánsabbak persze kocsit vesznek magukra és ajtótól ajtóig szállítják, vagy szállíttatják magukat. De azért nálam ketten is versenyeznek a legelegánsabb téli hölgy címért. Az egyik egy ifjú szépség, aki a minap az orrom előtt libbent ki egy kocsiból. Bokáig érő szőrme bunda volt rajta, kapucni is hozzáépítve persze. És nem ám ilyen kis szőrösökből volt összevarrva, hanem elég nagy állathoz tartozhatott eredetileg a bunda, mondjuk medvéhez, mert hosszú, nagy darabokból volt összeállítva. Magas sarkú csizma és a kabáttal harmonizáló szőrme kucsma egészítette ki a látványt. Holtversenyben vele áll az észt kolléganő, aki talpig fehérben közlekedik. Fehér irhabunda megfelelő kucsmával. Fehér meleg kötött sál kívül a kabáton. Fehér nadrág, ami közelről láthatólag egy sínadrág, de hogy ez kiderüljön, behatóan kell tanulmányozni (vagy megkérdezni róla a tulajdonost, mint én tettem), mert olyan finom anyagból van. És fehér csizma. Talán mondanom sem kell, hogy a külső burkolat alatt fehér kötött ruha és mintás, vastag fehér kötött harisnya rejtőzik.

Remélem, most már mindenki elhiszi, hogy itt a tél csupa móka és kacagás. Legalábbis annak, aki fejben így döntött és meg tudta venni a megfelelő felszerelést is.