De azért, aki valami csodát szeretne látni itt a Balti tengernél, az inkább kompozzon át Klaipédából a Kur-földnyelvre. Ez a fura természeti képződmény egy hosszú, 98 kilométeres és igen keskeny, 600-2000 méter! félsziget. Az egész fehér homokból áll, amit a tenger sodort oda és állítólag folyamatosan bontja is elfelé. Korábban csak homokdűnékből állt, és a homok egy-egy komolyabb vihar alkalmával egész falvakat lepett el. A 19 század vége óta viszont sikerült növényzetet telepíteni, így most nagy részét fenyvesek borítják. Ugyanakkor nagyon vigyáznak rá, hogy amennyire lehet, megkössék a homokot.
A Kur-földnyelv fele Oroszországhoz tartozik (a Kalinyingrádi területhez), ami természetesen vízum nélkül nem látogatható. Az 52 kilométeres litván rész azonban bejárható, 7 falu van a területen. A litván rész Nemzeti park és 2000-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.
Klaipédából személyszállító komp is és autókat szállító komp is közlekedik egész nap. A földnyelven végig jó út vezet, ami autóval járható, viszont alapvetően mégiscsak a biciklizésre és a gyalogos sétára, no meg a tenger élvezetére van az egész berendezkedve. Én ötletszerűen az egyik faluban megláttam egy szállodát, volt szabad szobájuk, így szerencsére ott is tudtam éjszakázni. Mint a legtöbb falu, ez is a földnyelv szárazföld felé eső részén épült, így a szálloda kertjéből erre a játékkikötőre lehetett látni.
A hét faluból a leghíresebb Nida, ahol Thomas Mannak is volt nyaralója (most emlékháznak berendezve). Szeretem azt a világot, ahol egy Thomas Mannak a világ egyik legszebb részén van nyaralója. Azon azért elgondolkodtam, hogy vajon a múlt század első felében hogyan lehetett megközelíteni a nyaralót, és mennyi ideig tartott oda eljutni. Nida és a többi falu is tele van szebbnél szebb 19. századi villával, szépek, jól karbantartottak. És a földnyelv bármelyik pontjáról jól megközelíthető a tenger. Van családi strand, nudista strand, női strand (ahol a nők megválhatnak a bikini felsőtől) és van férfi strand is, de az sajnos nem világos, hogy ott a férfiak mitől válnak meg. Mivel a második napomon esőre ébredtem, ezt a titkot nem tudtam kideríteni.
Aztán szerettem volna belejátszani magam egy horrorfilmbe: találtam ugyanis egy elhagyott, lassan omladozó szállodát. A filmek mindig így kezdődnek, hogy a szereplők bemennek egy ilyen helyre, ahol aztán kísértetek és egyéb rémek várják őket. Sose értettem idáig, hogy mi a fenéért mennek be. De most rájöttem, hogy ez nagyon izgalmas: jó lenne találni odabent valamit. Csontvázat, kincseket, vagy bármit, ami arra az időre emlékeztet, amikor még ott pezsgő élet folyt. Sajnos minden zárva volt, így csak képzeletben írhattam meg a forgatókönyvet. Pedig még lovak is legelésztek a kertben, ami még több lappangó titokra utalt.
Továbbá megpróbáltam borostyánt találni, mert az útikönyv szerint nagy szerencsével ez is lehetséges. Elmulasztottam azonban utána nézni, hogy hol kell keresni. Az erdőben? A tengerparton? Valami bányában? Különben is nagy kérdés, hogy van-e még egyáltalán igazi borostyán, vagy már mindet Kínában gyártják? Végülis kénytelen voltam venni magamnak egy pár, borostyánnak nevezett kővel ékesített fülbevalót. A Made in China feliratot eddig még nem találtam meg rajta.
