Mióta itt, kelet-északon is tavasz van, csupa móka és kacagás az élet. Most élvezhetem ki igazán, a kertvárosi életet, mivel fű, fa, virág egyaránt virít. Így én sírdogálva járok az utcákon, mert lényegében mindegyikre allergiás vagyok. Ha két orrfújás között véletlenül akad harminc másodperc szünet, akkor a tavasz illatát is érzem. És hogy ne legyen otthon se nyugtom, telepakoltam a lakást virágokkal.

Ráadásul végre visszatették a városi bicikliket is az utcára, melyeket ősszel már nem tudtam kipróbálni. Most viszont kevesebb, mint egy havi buszbérlet áráért az ember egész évre befizeti a bérleti díjat, és innentől kezdve az első fél óra ingyenes, a második fél óra pedig egy buszjegy árának fele. Most már biciklivel tudok edzésre járni, ami kétségkívül tovább növeli az edzések hatékonyságát. Tegnap pedig kollégákkal vacsoráztam, és amikor éjfélkor kidobtak minket az étteremből, a legközelebbi lerakatnál vételeztem egy járművet és majdnem hazáig mentem vele. (Sajnos a lakás közelében nincs lerakat – reklamálni is fogok.) Így egy óra helyett 25 perc alatt értem haza és nagyon élveztem. És igenis lehet szűk szoknyában is biciklizni!

A házak előtti utcarészt általában gondozzák az ott lakók, fura, amikor egy háromlakásos ház két része előtt virágok nyílnak, a harmadik viszont száraz gazzal teli. Az ember gyanútlanul kimegy az erkélyre és azonosítható, de meglepő repülő tárgyakat lát. És már üldögélnek a népek a teraszokon és isszák a jó söröket. Ezt az aktivitást időnként nekem is utánoznom kell, mert ezt nem lehet, csak úgy nézni.