Az úgy volt, hogy nálunk a csütörtök és a nagypéntek is ünnep, már ami a munkaszünetet illeti. Úgy gondoltam hát, hogy keresek a környéken egy kevésbé vallásos országot és meglátogatom ebből az alkalomból. A választás Dániára és Koppenhágára esett, ami több szempontból is kiváló ötletnek bizonyult. Azt az egyet leszámítva, hogy itt is, sőt, itt még inkább munkaszünet a húsvét és környéke. Annyira, hogy még a boltok sincsenek nyitva, ami a kizsákmányolt litván dolgozók szemében vörös posztó lenne, ha tudnának róla. Mert ott nemzeti és vallási ünnepeken egyaránt nyitva van minden.

No de most nyugat-északról van szó, vissza hát Koppenhágába. Ez egy igen barátságosnak és bejárhatónak tűnő város, tele nagyon jó helyekkel, bár első benyomásaim alapján irtózatosan drága. Egyébként nem tudom mikor és hol láttam utoljára ennyi gyerekes családot és kisgyereket. Minden második babakocsihoz egy apuka van csatolva, anyuka meg ki tudja hol. Így aztán két-három apuka ballag, tologatja a babakocsit és közben élénken társalog – épp úgy, mint az anyukák szokták. Ezek a kis viking-leszármazottak meg igen helyes és barátságos szőke gyerekek. A Kerek toronyban jól eltársalogtam angolul egy tíz év körüli fiúcskával, aki szülőkkel és két kisebb tesóval látogatta meg az 1637 és 1642 között épült Kerek tornyot és abban is Otto Frello illusztrátor és festőművész kiállítását. A kis srác elmesélte, hogy neki melyik kép tetszik különösen és azon is mely részletek. A húga is beleszólt, de azt kevésbé értettem, mert tisztára dánul beszélt.

Egy vicces szállodában lakom (Cabinn Metro Hotel), ami nem csupán azért érdekes, mert távolabb van a belvárostól, mint a szokásos (6 megállót is kell utazni a metróval!), hanem az a filozófiája, hogy az utas aludni és tisztálkodni akar egy szállodai szobában és nem bált rendezni. Ezért a szoba zuhanyozóval és wc-vel együtt mintegy 10 négyzetméter, valóban olyan, mint egy hajókabin, de szuperül berendezve. Egy személynek ideális, de pároknak nem ajánlanám, mert a szobában ugyan két ágy is van, de emeletesek. Én alul alszom – csak úgy mondom.

Kicsit hideg van és holnapra némi esőt is beígértek, de egyrészt hoztam sok meleg ruhát, másrészt hoztam magammal a munkát is. Mert – milyen meglepő – természetesen a húsvét utáni napon kell fejvesztés terhe mellett leadnom valamit, amire egészen biztosan rá se néz senki három napon keresztül.

Egyébként innen üzenem annak, akinek van füle a hallásra: Dánia börtön!