Nevek a helyi Terror Háza falán
A minap ismét meglátogatott a főbérlőm, de most nem az asztalost hozta, hanem a férjét. Be akarták gyűjteni ugyanis a lakbért, meg a közüzemi számlák díját. (Ezek szerint már egy hónapja lakom itt, ez szinte hihetetlen.) Mialatt az asszony leolvasott, felírt és számolt, én a férjjel beszélgettem. Nyelvészprofesszor az illető, kelet-európai értelmiségi lyukas zokniban – nem is akarok erről többet mondani. Viszont ha már itt volt, rákérdeztem a Gipsz Jakab kérdésre. Mármint arra, hogy hogyan mondjuk litvánul fent nevezett személyt. Az volt ugyanis eddig a megfigyelésem, hogy általában minden név végződése -as, -is, vagy -os. És valóban. Megtudtam, hogy a litván igen archaikus indo-európai nyelv, ragozó is ráadásul, így a hímnemű szavak tényleg mind így végződnek. Külföldi eredetű nevek esetén kénytelenek hozzá toldani ezt a végződést, mert egyébként nem tudnák ragozni. Tehát például Presidentas Clintonas alanyesetben a neve Clintonnak. Visszautalva minapi viccelődésünkre a facebookon Évával, Jakobas és Kartonas Gipsas lehettek a litván gipszkarton manufaktúra megalapítói.
Már írtam arról, hogy milyen sokan beszélnek itt oroszul. Negyvenkét éves itteni kolléganőm elégedetten mesélte, hogy előző este egy moszkvai színház vendégjátékát látta, és milyen nagy élmény volt. Arra a kérdésre, hogy értette-e nyelvileg, elég bután nézett, mert olyan abszurd volt a kérdés. Persze hogy értette, 8 éves korától az orosz úgy volt második nyelv az iskolában, hogy nem hobby szinten tanulták. Gyorsan számolni kezdtem, 1979-ban lehetett nyolc éves, akkoriban nem a Szovjetunió összeomlására játszhattak a tanárai.
Egyébként Tomas Venclovánál olvastam, hogy míg a lettek és az észtek tüntetőleg igyekeztek nem megtanulni oroszul, a litvánok nem így próbálták nemzeti öntudatukat őrizni. Mivel ez az ország egész történelme során hol svédnek, hol lengyelnek, hol orosznak számított, hol meg ő kebelezte be a környező területeket, nagyjából mindenki, aki megfordult itt, hozta a saját nyelvét. A hódítók és a meghódítottak nyelvét beszélni praktikus dolog a litvánok szerint. Persze Vilnius egy kicsit kivételes Litvánián belül is. Az, hogy Lengyelországhoz, Oroszországhoz, vagy Litvániához tartozzon-e, még olyankor is tudott vita tárgya lenni, amikor az ország többi részének sorsa nagyjából rendezett volt. Nacionalistább hazafiak ezért Kaunast litvánabbnak is tartják ennél a sok száz éve multikulti városnál.
