Régen nem írtam, mert valójában nagyon egyformán telnek a napok. A hétvégére meg is fogalmazódott bennem, hogy ami a leginkább nyomasztó dolog itt, az az egyhangúság. Valószínűleg szerencsém volt egész életemben, hogy nem kellett olyan munkahelyen dolgoznom, ahol minden nap egyforma. Még amikor diákként fizikai munkát végeztem, az is változatos volt. Ez az itteni tevékenységemre sajnos nem mondható el. Hihetetlen gyorsan elrohannak a napok, néha azt sem tudom, milyen nap van, és minden este ugyanazzal a „dolgoztam keményen, de sehova sem jutottam” érzéssel megyek haza.

Persze nem javít ezen a szabadidőm eltöltése sem. Nagyon örülök, hogy heti háromszor eljutok edzésre, ugyanakkor annak is megvan a maga monotóniája. Mivel sosem sportoltam rendszeresen, csak neves sportolók írásaiból ismerem az edzések egyhangúságát. Tulajdonképpen azzal szórakoztatom magam, hogy titokban, fél szemmel figyelem a többieket. Tényleg elképeszt az az elszántság, amivel valaki felszáll a futópadra és egy óra múlva száll le róla. Vagy a különféle erősítő gépek használói, amint százszor is megcsinálnak egy mozdulatot. Úgy tűnik többségük csak afféle hobbisportoló, mint én, de mégis komoly edzéstervvel érkeznek: füzetbe, vagy egy lapra van leírva minden egyes gyakorlatuk. Persze van, amikor kicsit lazsálnak. Kedvencem az a lány, aki a minap vagy negyedórát hevert a gépek mögött egy sarokban. Azt hittem pihen, vagy nincs jól, de valójában telefonált. Amikor befejezte, akkor szorgosan folytatta a kétszáz felülést ott, ahol abba hagyta.

Külön kaszt a súlyemelők csoportja. Állok egy cross-traineren mondjuk, háttal a teremnek és ritmikus sóhajokat és nyögéseket hallok a hátam mögött. Tudom – mert teljesen műveletlen nem vagyok –, hogy a nehéz súlyok emelgetése megfelelő légzést kíván, a hanghatások meg talán ezzel függenek össze. Jellemző rám, de mindig az jut eszembe, hogy otthon, az asszonnyal is ilyen átéléssel nyögnek és sóhajtoznak-e. Ráadásul időnként eldobják, elejtik a baromi nehéz súlyokat. Állandóan azon aggódom, hogy magukra ejtik és megsérülnek, de ez valószínűleg csak az én parám. Vannak olyan gépek, amik a csípő és a fenék edzésére valók. Ezt jellegzetesen lányok használják. Egy bizonyos, nagyon formás, nagyon csinos és vékony típus, aki nyilván úgy gondolja, hogy csupán a feneke szorul még némi korrekcióra. Ők fél órát állnak ezen a cuccon és konkrétan jobbra-balra mozgatják a feneküket, ebből áll az edzésük. Kipróbáltam, halál unalmas.

Én igyekeztem változatos edzéstervet összeállítani magamnak. Ráadásul a minap elmerészkedtem a terem egy olyan végébe, ahol még soha nem jártam (iszonyú nagy terem ez és tele nagyon sok géppel), ahol izgalmas hasizom erősítő gépeket fedeztem fel. Kicsit szerencsétlenkedtem az egyiken, de önszántából oda jött egy edző lány és megmutatta, hogy mit kell csinálni. Azóta az a gép a kedvencem. Aztán felfedeztem az evezőpadot is, amit szintén nagyon megszerettem. Amikor általános iskolás koromban sportolni szerettem volna, mindig az evezésre vágytam. Apró probléma csupán, hogy víziszonyom van és elevickélek ugyan a vízben, ha a közelben van a medence széle, de azt úszásnak nem lehetne nevezni. Viszont egy ilyen evezőpadon minden további nélkül boldogan lehúzok két kilométert és elégedett vagyok magammal.

Mindenféle órákra is lehetne járni, akármikor be lehetne állni. Én viszont élvezem az individuális kalandozást, és inkább csak messziről pillantok oda a másik teremre. Különben is van valami nagyon kemény edzés, aminél az edző nagyon pattogósan és hangosan kiabál, na attól konkrétan még félek is, pedig nem is vagyok ott. Azért a minap meglepődtem, amikor az öltözőben egy nyolc év körüli kislány bokszkesztyűnek látszó tárgyakat és egyéb védelmi felszereléseket szedett elő a hatalmas táskájából, de kiderült, hogy kick-box is van, amire persze lányok is járhatnak. Összességében tehát jó ez az edzőterem, szeretek oda járni, de valójában én magam is az elszánt küzdő arckifejezésével állok neki egy-egy gyakorlatnak. Bőszen számolom, vagy mérem az időt, szóval pont olyan megszállottnak látszom, mint a többiek. Valószínűleg ezt másképp nem is lehet csinálni.