Városunk védőszentje, szent Kazimir (magyarul Kázmér, de az sokkal hülyébben hangzik) március 4-én ünnepelte a neve napját. Ennek örömére ezen a hétvégén óriási Kazimir napok tartatnak Vilnius belvárosában. Sajnos ezt nem az én tiszteletemre találták ki, de úgy is tetszik, hogy régi hagyomány. Mint az ide vonatkozó irodalomból, továbbá a helyi kollégák tájékoztatásából megtudtam, ilyenkor leginkább száraz virágból készített díszeket szokás vásárolni, amivel majd Virágvasárnap bevonul a nép a szentmisére. Sajnos azt nem tudtam meg, hogy ott kell-e hagyni a templomban a cuccot, vagy haza lehet vinni, miután megáldotta a pap. De mivel a magyar néphagyományban a hasonló célt szolgáló barkát hazaviszik és mindenféle hasznos célra felhasználják az év folyamán (például gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményként szemfájásra), remélem, hogy itt is hazavihetik és egész évben ott porosodhat a kredencen. Az ilyen szárazvirágok piszkosul tudják allergizálni az arra érdemeseket.

Ez az egész egyébként olyan, mint egy rendes karácsonyi vásár, csak a helyieknek van esze, hogy ilyenkor tartják, mert itt karácsony táján mínusz húsz fok szokott lenni. Március első hétvégéjén meg már azt állítják, hogy elkezdődött a tavasz. Ez egyébként csúf hazugságnak tűnik, de a bokrok rügyeznek, a madarak teli torokból ordítoznak (ez különösen a varjúfélék esetében fülrepesztő), tehát ők biztosan jobban tudják. A folyókon is rég elolvadt a jég, most már csupán a part menti sétautakat borítják hatalmas jégtömbök. Mindig elképzelem, hogy le kéne menni a rakpartra, és segíteni a tavasznak úgy, hogy belökdösöm a sétányról a jégtömböket a vízbe, hogy hamarabb olvadjanak. De aztán mégsem teszem, mert vigyáznom kell a tekintélyemre 24/7-ben, mint ezt az első tréningen a fejembe verték.

A Szent Kazimir napokon programok is vannak, de leginkább az egész Gedimino proszpekten (ami nagyjából 2 kilométer hosszú) végig két oldalon állnak a sátrak és a sátorban állnak az árusok és megpróbálják eladni, amijük van. A szárazvirág felhozatal mellett itt vannak a minden hasonló helyen megjelenő kötött sál-, üveg csecse-becse- és fülbevaló- árusok (figyelem, itt a láncok és fülbevalók borostyánból készülnek, mert itt terem a borostyán). De mellettük ott sorakoznak a kolbászosok, szalonnások, sajtosok, no meg a sörfőzdék. Errefelé nagy kultusza van a házilag, vagy kicsi sörfőzdékben előállított sörnek, az egyik helyi kolléganő mesélte, hogy az ő nagypapája például otthon főzte a sört, de csak a családnak. Mint nálunk a pálinkát, vagy a jófajta guggolós bort. (Ugye mindenki tudja milyen a guggolós bor? Olyan rossz, hogy az ismerősök guggolva mennek el az ablak alatt, nehogy a gazda meglássa és beinvitálja őket egy pohár borra.) És persze a halárusok. Vannak viszonylag frissnek kinéző halak is, úgy értem, hogy nyers halak, de többségében pácolt, füstölt jószágok kaphatók. Ennek errefelé komoly hagyománya van, nyilván mindenkinek megvan a maga receptje. Ja, és vannak a kenyeresek, akik hatalmas, eredetileg akár 10 kilós kenyereket darabolnak fel és adnak el.

Enni is lehet helyi kajákat és persze sört inni mellé. Van egy töltött káposzta jellegű kajájuk, de azt otthon se nagyon szeretem, így azt nem próbáltam ki. Ma vasvillára húzott, parázson sült saslikot ebédeltem, jelentem, igen jó volt. Mint a mellékelt képek mutatják, ez elég jó buli. Ott is tolong rajta az egész város, és ezek az egyébként elég visszafogottan viselkedő emberek nevetgélnek, lökdösőnek és persze vásárolnak. Én ma ezt lőttem. Aki a hal nevét tudja (azon kívül, hogy Vanda), az elárulhatja, mert én csupán ránézésre választottam ki ezt a nagyjából egy kilós darabot. Nagyon finom. A sör ellenben becsapós, mert a cimkére rajzolt szimpatikus málna (?) szemek ellenére inkább kesernyés, füstös íze van. Nem baj, holnap majd mézes sört veszek, ami szintén nagy mennyiségben kínálja magát. Szóval most tiszta öröm az élet. Ráadásul kedden nemzeti ünnep lesz, ami számomra és minden értelmes dolgozó számára négy napos munkaszünetet jelent (hétfőre szabadságot vettem ki és terveim vannak). Egyetek és igyatok ti is jókat!