A Keresztek hegye valójában egy vagy (nehéz megállapítani) több domb. Egy hatalmas mező közepén áll, jobbról egy patak, balról egy országút határolja. Az országút túloldalán szépen felszántva a föld, hamarosan kikel a kukorica vagy a grecska (hajdina), vagy amit éppen itt termesztenek.

A Keresztek hegye egyes források szerint már a kora középkorban, a pogány időkben is fontos spirituális hely volt, egy földvár is állt itt. Aztán valamikor, talán a 19. század első felében elkezdtek kereszteket állítani itt, az oroszok elleni sok felkelés egyikének áldozatai emlékére. Aztán sokasodtak a keresztek, és lassan igazi búcsújáró hely alakult itt ki. Valamiért a szovjethatalom nem nagyon szerette, ha a bekebelezett országok népe túlságosan vallásos volt, pláne ha a vallásosság nem csupán a nemzeti érzéssel, de a szovjetek/oroszok megszálló hatalma elleni tiltakozással is összekapcsolódott. Ezért aztán megjelentek a bulldozerekkel és nekiálltak nem csupán a kereszteket, de magát a dombot is eltakarítani. De a litvánok újra összehordták a dombot, és megint megjelentek a keresztek. Ez állítólag többször is megtörtént, de nem találtam arra igazán hiteles leírást, hogy hányszor. Mindenesetre a függetlenné váló Litvánia egyik fontos jelképe lett ez a domb és a rajta álló keresztek.

Ma már természetesen senki sem akadályozza a hely látogatását és saját kereszt elhelyezését, ezt mindenféle híres emberek is megtették. Mostanra megszámlálhatatlan mennyiségű kereszt áll itt (becslések szerint most 200 ezer lehet) a két centistől a három méteresig, a művészien faragott Krisztus ábrázolástól az egyszerűen összeácsolt fakeresztekig. A nagyobb keresztekre kisebbek százait és rengeteg rózsafüzért erősítettek. Keresztbe-kasul bejárható az egész, kis ösvények vezetnek minden irányba. A legmegkapóbbak a saját kezűleg készített keresztek: mondjuk két száraz fadarab egy darab madzaggal összeerősítve, vagy vastag fonalból csomózott kereszt.

Mindenképpen látni kell, de megvallom engem kifejezetten nyomasztott a hely. Sok, sok, sok.