Itt kelet-északon hirtelen megint télutóra utaló időjárás lett. Hétfőn 3 fokra lehűlt a levegő, és délutánra is csak 5 fokig emelkedett. A nagyon hülyék (én) nem vették komolyan az előrejelzéseseket, meg a saját erkélyükön tapasztalható farkasordító hideget, így tavaszi öltözetben indultak munkába. Ilyenkor jön jól kedvencem, a narancssárga városi bicikli, ami harmadára rövidíti az időt, amíg az irodába érek.

Mióta eldöntetett az itt tartózkodásom időtartama, és belátható közelségbe került a vége, folyamatos búcsúzás hangulatom van. Úgy érzem itt most magam, mint egy rövid távú kalandban, ahol mindkét fél tudja, hogy egy ponton vége és nincs folytatás. Hogy addig kell jól érezni magunkat, amíg együtt vagyunk. Már jól ismerem ezt a helyet. Egy csomó dolgot rutinszerűen csinálok. Tudom, hogy hol kell leszállni a buszról, hogy melyik élelmiszer bolt miben erős, hogy hogyan lehet a reptérre leggyorsabban kijutni, hogy melyik sajt ehető és melyik, hm…. Ugyanakkor minden kötelezettség nélkül élvezhetem itt az életet. Nem tudom, ki a miniszterelnök, nem tudom, miről írnak a helyi újságok, nem tudom, kire kell/ illik szavazni az EU választásokon. És az a csudajó, hogy senki nem is várja el tőlem, hogy ezeket tudjam. Ez a város most azt üzeni nekem, hogy érezd jól magad, találd meg a szépséget és a jót, amíg itt vagy! Én pedig nem várok semmi lehetetlent tőle, hanem csak örülök annak, ami jut itt nekem. Mondom, tisztára, mint egy futó kaland.

Lírai hangulatom oka tán a két sör, amit ma elfogyasztottam. Két sör az a mennyiség, ami éppen kellemes hangulatba hoz, de ura vagyok magamnak. Persze autót nem vezetnék, és biciklire sem szállnék ilyen állapotban, mert kicsit kering körülöttem a világ. A mai edzés után beültem a sportkomplexumban lévő ázsiai étterembe – most először, és bizony mondom, ez jó döntés volt. A sör mellé egy rafináltan egyszerű sörkorcsolyát rendeltem: főtt zöldbab szálak erősen ízesített tésztába forgatva és megsütve. Szójaszósz mellékelve. Hatalmas adag. És kellett mellé a két sör, mert az első igen hamar elfogyott. Üldögéltem, naplót írtam, ettem, ittam és átéreztem, hogy piszok jó dolgom van. Ennek szellemében igyekszem hát az időt eltölteni. És holnapra állítólag már az időjárás is jobb lesz.